Lenovo ThinkPad X260 - szubnotebook munkához
Külső
Tavaly év végén befutottak az első notebookok, melyek Skylake-alapú, vagyis hatodik generációs Core i processzorokra épülnek. Szokás szerint először otthoni felhasználásra szánt modellek érkeztek, és mivel nagyon kevés idő telt el az ötödik Core i generáció bemutatása óta, ezért szinte minden márkánál csak minimális módosításokat láthattunk. A hardveres újdonságok vállalati modellekbe ültetésére rendszerint többet kell várni, mert ezeket gondosabb tervezéssel és teszteléssel készítik, hiszen a legtöbb magára valamit is adó márka business class gépeire akár 5 év garanciát is vállal, ehhez pedig komolyabb alapozás kell. Így aztán januárban a CES-en mutatkoztak be az első Skylake processzoros csúcs ThinkPadek, köztük a legkisebb X260-is, amivel tesztünkben közelebbről is megismerkedtünk.
Aki látta már elődjét, a Broadwell processzoros X250-et, az nyugodtan a következő, teljesítményelemző oldalra lapozhat, ugyanis a külső egyetlen apró részletben változott csak, a csatlakozók terén. Egyébként maradt a kettővel ezelőtti, X240-nél bevezetet sötétszürke szín és a 12,5 hüvelykes, 16:9 oldalarányú kijelző, amivel még 2011-ben, az X220-nál ismerkedtünk meg. A laptop alapterülete így egészen kicsi, 305,5 x 208,5 mm, tehát alig nagyobb egy A4-es lapnál.
Bár az évek során karcsúsodott a kis csúcs ThinkPad, a papírvékonyságot meghagyták inkább az X1 Carbonnak, az X260 nagyjából 20 mm vastag. A végletekig vékonyításnál hasznosabb trükkre pazarolták a szürkeállományt a Lenovónál: igaz, a dupla akkumulátoros Power Bridge megoldás már harmadszor jelentkezik. Ennek megfelelően az X260-nak van egy belső, beépített 24 wattórás akkuja (csak ezzel mindössze 1,3 kilogrammot nyom), az alján ugyanakkor még egy, könnyedén kivehető, 24 wattórás akku található, ami 48 vagy akár 77 wattórás, második akkura cserélhető.
Az X260 csatlakozókínálata rendben van, ezen a téren tapasztalható némi fejlődés az X250-hez képest. Az utódnak kettő helyett már három USB 3.0 kapuja van, a D-Sub monitorkimenetet pedig HDMI-re cserélték. Ezen felül van még mini DisplayPort képkimenet, Ethernet aljzat és kombinált hang ki-/bemenet, illetve SD és Smart Card olvasó, továbbá a mobilinternetes modem SIM kártyahelye is elérhető kívülről. A notebook alján ugyanott maradt a dokkolócsatlakozó, így használható az elődmodell dokkolójával, valamint a külső akku és a táp is kompatibilis visszafelé, ami dicséretes.
Belül lényegében semmi változás sincs. A matt felületű, 1366x768 vagy 1920x1080 pixeles kijelző alatt az X250 billentyűzete terül el, ami szélességében és magasságában is valamivel több mint egy centiméterrel kisebb a T-s ThinkPadek klaviatúrájánál, és kérhető hozzá háttérvilágítás. Elmaradhatatlan részlet a G, H és B gombok találkozásánál a Trackpoint pöcökegér, ami a ThinkPadek védjegye, szerencsére az elődmodellhez hasonlóan valódi fizikai gombjai vannak, három darab. A touchpadnek viszont továbbra is csak érintőfelületbe integrált gomb jutott.
Teljesítmény
Mint korábban említettük, a ThinkPad X260 fő újdonsága a Skylake-alapú, hatodik generációs Core i processzor. Továbbra is a 15 wattos TDP fogyasztási osztály mellett maradt a Lenovo, tehát kétmagos, négyszálas CPU-k közül lehet választani: a legerősebb a 3,4 GHz-ig felpörgő Core i7-6600U, a legszerényebb pedig a 2,3 GHz-es Core i3-6100U – mi utóbbival szerelve kaptuk a gépet. Sajnos memóriából csak egy modulnak alakítottak ki helyet, ami DDR4 esetén ugyan akár 16 GB-ot is jelenthet, viszont grafikai feladatoknál nagyon fog hiányozni a második memóriacsatorna az IGP-nek.
Elég vaskos a gépház, így az Ultrabookokkal ellentétben elfért benne a 2,5 hüvelykes HDD vagy SSD, optikai meghajtó persze nincs, de ma már nem is nagyon érezzük ennek hiányát. Sajnos SSD+HDD felállást csak akkor tudunk létrehozni, ha feláldozzuk a 3G modemnek fenntartott, közepesen hosszú M.2 bővítőhelyet, mert a belső akku elég sokat elvesz a rendelkezésre álló helyből. Az alábbi képen látszik, hogy nincs szerelőnyílás az X260 alján, viszont a fenéklemez nyolc csavar kioldása után könnyedén eltávolítható, így már minden hardverkomponenshez és a hűtéshez is könnyen hozzáférhetünk. Érdemes megfigyelni a hangszórók aszimmetrikus elhelyezését, már ebből sejteni lehet, hogy a notebook hangzása sokadrangú szempont volt a tervezésnél.
A tesztgépünkben dolgozó Core i3-6100U és a többi, X260-ba választható, Skylake-alapú processzor teljesítményével külön cikkben foglalkoztunk. Szerintünk a legjobb választás valamelyik Core i5-ös, mert hozzá képest a Core i7 jelentős felára ellenére csak minimális gyorsulást biztosít. Akinek viszont nem annyira fontos a teljesítmény, tehát nem készül videót vágni vagy komolyabb renderelést végezni a gépen, nyugodt szívvel választhatja a Core i3-at is, ugyanis elég magas, 2,3 GHz-es órajele és a DDR4 memória révén teljesítményben megközelíti a Broadwell-alapú Core i5-öt. Kicsit hektikusan teljesített az Intel SSD, pedig teszteléséhez minden, háttérben futó zavaró folyamatot kiiktattunk.
Dicséretet érdemel a ThinkPad X260 hűtése, bár a 15 wattos Skylake processzorok üzemi hőmérsékleten tartása azért nem olyan nagy boszorkányság. Szobahőmérsékleten (22-24 °C), terhelés nélkül, de még alacsony terhelésen is teljesen néma volt a laptop, csak 10 másodpercnyi maximális hajtás után szólalt meg ventilátora. Félórányi nyúzás alatt stabilan tartotta 2,3 GHz-es órajelét a Core i3, miközben 61 °C-ig melegedett.
A hűtés 23 dB-es hangjával csendesnek mondható, nagy és nem eltakart szellőzőnyílásának köszönhetően nem is sivít a ventilátor. Csak a CPU terhelésével a billentyűzetet langyosra, 35 °C-osra sikerült felmelegíteni, a fenéklemez pedig a még rendben lévő, 40° C-os értékig jutott. További félórányi GPU-hevítés hatására a központi egység 70 °C-osra melegedett, a CPU rész órajele pedig 1,7-1,8, majd pedig 1,2 GHz-re csökkent a TDP-korlátozás miatt. Ekkor a billentyűzeten 37 °C-os, a fenéklemezen 44 °C-os maximumot mértünk, ami a laptop méretét és hűtés alacsony, 25 dB-es maximális zajszintjét figyelembe véve elfogadható érték.
Gyakorlatban
A gépház X-es ThinkPad hagyományok szerint szerint szénszál erősítésű műanyagból készült, ami nagyon ellenálló, ugyanakkor rugalmas anyag, így a laptop fedele és belseje is jobban rugózik az unibody fémházas vagy fémvázas megoldásoknál. Ennek mértéke az aránylag vaskos háznak és a jól megtervezett merevítéseknek köszönhetően egyáltalán nem vészes, a kis notebookon elsőre látni és érezni, hogy jól fogja bírni a strapát. Elég masszív a 180 fokban kinyitható zsanér is. Kár, hogy az egy kézzel felnyitás trükkjét nem tudja, de annak örülünk, hogy a fedél első éle és a csuklótámasz éle is lefelé ível, így nem fogja majd vágni a csuklónkat.
Hozzánk a középső kijelzőpanellel érkezett a ThiunkPad X260, ami ugyan csak 1366x768 pixeles, de IPS paneles. A legtöbb esetben 12,5 hüvelykes képátló mellé elég is ez a pixelmennyiség, akinek pedig több kell, választhat Full HD felbontású IPS panelt is. Az alap kijelző továbbra is az 1366x768 pixeles, TN paneles, ami azért elég furán hat egy olyan notebooknál, aminek az ára háromszázezer forint körül kezdődik. A mi kijelzőnk egyébként elég kellemes képet adott, matt felülete és 280 cd/m² körüli maximális fényereje, illetve 800:1 kontrasztaránya révén erős fényben is jól olvasható maradt.
Annak idején a ThinkPadek legendás hírüket többek közt kiváló billentyűzetükkel érdemelték ki. A ThinkPad X260 klaviatúráját a konkurens Fujitsu Lifebook E7 szériához hasonlítva lehet legjobban jellemezni. Anno a Lifebook meg sem közelítette a ThinkPad szintjét billentyűzetben, most viszont már a nyakában liheg, alig gyengébb nála. És mindezt úgy érték el, hogy a Lifebook E7-nél az utóbbi években nem nyúltak a billentyűzethez, a ThinkPadek viszont... mondhatni nem a legjobb irányba fejlődtek. Persze ettől eltekintve nagyon jó az X260 billentyűzete, továbbra is az élvonalba tartozik, csak láttunk már sokkal jobb ThinkPad megoldást is a múltban.
A pöcökegér minősége szerencsére változatlan. Bár anno az X230-as szériával, a szigetes gombok bevezetésekor bemélyítették a gombkupakok közé, de kiválóan kezelhető, a konkurens megoldásokkal szemben az átlós irányokba is ugyanolyan erővel téríthető ki, mint függőlegesen és vízszintesen. Mechanikai gombjai szépen járnak, bár ebben is jobbak voltak a régi ThinkPadek. Rendben van a kis laptop touchpadje is. A pöcökegér gombjai ugyan ellopnak kicsit a számára kialakított területből, és alul is lehetne még bővíteni, de felülete kellemes, működése pontos, integrált gombjai is egész jók. Ahhoz képest, hogy nincsenek külön hangszórónyílásai, végülis jól szól az X260, bár azt érezni, hogy nem szimmetrikus a hangforrások elhelyezése, dehát nem multimédiás szórakoztatóközpontról, hanem munkagépről van szó.
Belső, 24 wattórás akkumulátorával nagyon könnyű tesztalanyunk, üzemideje viszont értelemszerűen nem túl nagy. A második 24 wattórással kibővítve viszont alacsony terhelésen kereken 15 órát bírt, HD videóval közel hét órát ment, teljes terhelésen pedig majdnem két és fél órát futott. Ezeknek az időknek a fele várható csak a belső akkuval. Mindig először a külső telepet használta a notebook, amikor az lemerült, a belsőre váltott. A töltést pedig a belsővel kezdte, nagyjából 40 perc alatt 80%-ra töltötte, majd ugyanennyi idő alatt 80%-ra küldte a külsőt is. Ezután a külső akku 100%-ra pumpálásával folytatta (kb. 50 perc alatt), majd a belső akkut is 100%-ra töltötte (kb. 50 perc alatt), így a teljes töltés nagyjából három óráig tartott.
Értékelés
A ThinkPad X260 kiváló példája a jól megvalósított, munkára szánt szubnotebooknak. Nem villant végtelenségig vékonyított gépházzal, de kicsi az alapterülete, és semmivel sem nehezebb az Ultrabookoknál, viszont sokkal masszívabb náluk még annak ellenére is, hogy természeténél fogva rugalmas, mivel szénszálas műanyagból készült a háza. Érezni rajta, hogy a mostoha bánásmód sem tesz majd komolyabb kárt benne. Zsanérja is masszív, fenéklemeze a szervizfedelek nélkül további merevítő és teherviselő elemként szolgál. Egyetlen korábbi tervezési hiba maradt meg, a SmartCard olvasós modelleknél erősen horpad a csuklótámasz bal oldala.
Kevés helyen módosult elődjéhez képest, lényegében csak a csatlakozók kiosztásán javítottak. Biztosan többen fognak örülni a HDMI-nek és a harmadik USB 3.0-nak, mint ahányan hiányolják majd a D-Sub képkimenetet. Dicséretes, hogy sem a külső akku, sem az alsó dokkolócsatlakozó elhelyezésével nem játszottak, így használhatóak az előző generáció kiegészítői. A dupla akku szerintünk remek ötlet, mert így lehet egy nagyon könnyű, bár rövid ideig kitartó előadós gépünk, amihez több külső, kiegészítő akkut is rendszeresíthetünk. Egyetlen hátránya, hogy miatta nem fért be egy teljes méretű M.2 bővítőhely SSD+HDD felálláshoz.
A Skylake-alapú hardverrel ezúttal is meg voltunk elégedve, bár a memóriaintenzív feladatokban gondolkodókat korlátozni fogja az egyetlen csatorna. Szerintünk már a legkisebb i3 is sok mindenre elég, de Core i5-tel lesz igazi a gépecske, a fürge SSD pedig egyenesen kötelező. Régi ThinkPad-használóként még emlékszünk az X260-ban találhatónál jobb billentyűzetre is, aki viszont csak néhány éve mozog a vállalati notebookok világában, az bőven meg lesz elégedve a mostanival is. A pöcökegér régi nagy kedvencünk, most már egy jó touchapd is ott van mellette – pontosabban alatta – alternatívának.
Ehhez a 12,5 hüvelykes képernyőmérethez szerintünk éppen elég az 1366x768 pixel és a tesztgépünkben lévő IPS panel. Aki olyan munkára szánja a gépét, az választhat Full HD-t is, az alap TN+film panelt viszont célszerű lesz kerülni. Árak tekintetében egyelőre még semmi konkrétat nem tudunk mondani a ThinkPad X260-ról, de több mint valószínű, hogy elődjéhez hasonlóan háromszázezer forint környékéről indul majd, ami komolyabb kiszerelés esetén fel fog kúszni a duplájára. Összeadva a sok pluszt és a kevés mínuszt, illetve figyelembe véve, hogy nagyon kevés reális konkurense van, a ThinkPad X260 ajánlott címet kap tőlünk.
Forrás: www.prohardver.hu
